Étvágy

A depressziós embernek nagyon gyakran nincs kedve enni, nem kíván semmilyen ételt, sőt, észre sem veszi, hogy nem eszik egész nap. Íly módon hetek, hónapok alatt 1o-2o kilóktól szabadulhat meg, amit nem egyszer tévesen rákos megbetegedés jelének gondolnak Az is előfordul, hogy a család érzékeli a fogyást és elkezdi etetni, tömni a beteget, hogy megakadályozzák az állapotromlást. Kevésbé gyakori esetben a depressziós emberek elkezdenek falni, rendszertelenül, egész nap enni, ezért hízásnak indulnak.

Hivatalosan azt tekintjük kórosnak, ha havonta a testsúly változása eléri az 5%-ot.

Alvászavar

A depressziónak nagyon gyakori jele az addigi alvási szokások felborulása. Biztos tapasztalta már Ön is, hogy ha valami bántja, akkor nem úgy alszik, mint máskor. A depresszió esetében az alvászavar 5 formában jelentkezhet:

1. Elalvási képtelenség: Ebben az esetben a beteg lefekszik aludni a szokásos időben, de nem tud elaludni még órákon keresztül. Álmatlanul gyötrődik, majd egyszer csak elalszik.
2. Átalvási nehezítettség: Az elalvással nincs gond, de az éjszaka kellős közepén egyszer csak felriad a beteg és képtelen visszaaludni. Az ébrenlét akár 2 órán keresztül is eltarthat, mire újra elalszik.
3. Idő előtti, korai ébredés: A szokásos ébredési időpontnál hamarabb ébred és képtelen visszaaludni. Az ébrenlét alatt jönnek a nyugtalanító, gyötrő gondolatok, melyek sokszor annyira nyomasztóak, hogy a beteg felkel és kimegy a konyhába szöszmötölni.
4. Nyugtalan alvás: Ebben az esetben a depresszióban szenvedő ember átalussza ugyan az éjszakát, de gyakran megébred, felriad, álmatlanul forgolódik. Ilyenkor a betegek gyakran panaszkodnak, hogy nem aludtak semmit az éjszaka, egész éjjel ébren feküdtek. Ez persze ebben a formában nem igaz, mivel csak azokra az időszakokra emlékszenek, amikor ébren voltak.
5. Fokozott alvásigény: A betegek akár napi 1o-14 órát is alhatnak, nincs kedvük kikelni az ágyból, nagyon fáradtnak érzik magukat.

Szexuális késztetések

A szexuális késztetések jelentősen csökkennek depresszióban. A betegeket nem villanyozza fel a szex gondolata, túl fáradtak, közömbösek. Gyakran impotenciára vagy anorgazmiára panaszkodnak. Fontos tudni, hogy a kezelés megkezdését követően nem azonnal múlnak el a szexuális életet érintő panaszok, csak hosszabb idő elteltével rendeződnek az élet ezen területét érintő gondok. A helyzet faramucisága, hogy az antidepresszánsok egy része okozhat impotenciazavart, illetve libidócsökkenést, így ha huzamosabb idő elteltével sem múlik a panasz, akkor gondolni kell arra is, hogy a gyógyszer okozza azokat. Ebben az esetben másik szerre kell átállni.

Egyéb testi tünetek

A gyakori panaszok közé tartozik a szájszárazság, a gyomorégés és a székrekedés. Főleg idősebbek végbéltáji égető érzésre, migrénszerű fejfájásra, testi fájdalmakra panaszkodnak. Ilyenkor ha a gondos kivizsgálás ellenére sem sikerül testi okot találni a panaszok hátterében, mindig gondolni kell a depresszió lehetőségére.

A depresszióban jelentkező legjellegzetesebb, gondolkodási, viselkedési és koncentrációs tünetek és panaszok a következőek:

A gondolkodás meglassulása

A gondolkozás, a beszéd, az önkifejezés kifejezetten meglassult lehet. A hangulatzavarban szenvedők egy egyszerű kérdésen is órákat gondolkozhatnak, döntésképtelenek. Beszédük vontatott, lassú, kommunikációjuk tőmondatokból áll. Kérdésekre igen-nemmel válaszolnak.

Koncentrációs képtelenség, feledékenység

Jellegzetes tünet a koncentráció zavara. A betegek nem képesek végigolvasni egy újságcikket, megnézni egy focimeccset. Elfelejtenek dolgokat, eseményeket, megbeszélt találkozókat és ez nagyon zavarja őket. Fejtörőkön, találós kérdéseken el sem kezdenek gondolkozni, mondván, hogy úgysem megy ez nekik. Ezt az állapotot sokan az elbutulás előszobájaként élik meg, de fontos tudni, hogy ez a fajta feledékenység koncentrálási képtelenségből adódik és semmi köze a szellemi leépüléshez!

Fáradtság

A depresszióban szenvedő emberek gyakran panaszkodnak fáradékonyságra, erőtlenségre. Elmondásuk szerint már nem képesek azokra a dolgokra, amiket korábban játszi könnyedséggel csináltak vagy napi rutinjuk volt. Nagyon súlyos esetben a betegek annyira elesetté válhatnak, hogy önmaguk ellátása is nehézséget okozhat: nem esznek, nem isznak, nem kelnek fel az ágyból, higiénésen elhanyagolják magukat. Ez az állapot a teljes kiszáradásig, fizikális leromlásig, életveszélyig fokozódhat.

Meglassultság

A betegek gyakran elpanaszolják, hogy meglassultnak, nehézkesnek érzik magukat, a mozgásukat, a gondolkodásukat. A kívülálló azt látja, hogy a depressziós beteg egész nap egy fotelban ücsörög, révedő tekintettel néz a semmibe vagy éppen ki sem kel az ágyból. Ha megmozdul is csigalassúsággal vánszorog, nem kezdeményez beszélgetést, kérdésekre rövid válaszokat ad.

Nyugtalanság

Az előző tünethez képest ellenkező véglet, amikor a beteg nyugtalan, könnyen felingerelhető, türelmetlen. Képtelen sokáig egy helyben ülni, fel-alá járkál, harapósan válaszol. Szorongásos, ideges jeleket lehet észrevenni rajta: tördeli a kezét, vakarózik, a haját babrálja, ropogtatja az ujjait, valami kisebb tárggyal játszadozik.

A legközelebbi blogbejegyzésben a depresszió tünetei közül azokat mutatom be, amelyek a vegetatív funkciókat (alvás, étvágy, szexualitás) érintik. Legközelebb is megéri velem tartani!

Biztos mindenki ismeri a klasszikussá vált mondást: „Olyan depi vagyok, mindjár öngyi leszek!“ Nos, ez elsőre megmosolyogtató, de nagyon nehéz meghúzni a határvonalat a mindennapi lehangoltság, kedvetlenség, fáradtság és a „kezelendő“ depresszió között.

Sokan alulbecsülik a tünetek jelentőségét, azt gondolják: majdcsak elmúlik ez az állapot is, biztos másnak is vannak ilyen panaszai, csak az idő miatt van,  a sok munka teszi… Miért is fordulna az ilyen ember orvoshoz, pszichoterapeutához? És persze ennek a fordítottja is igaz, vannak olyan emberek is, akik már a legkisebb tünetre érzékenyen reagálnak és valami borzalmas kórságot gyanítanak panaszaik hátterében.

A tisztánlátás végett nézzük meg milyen panaszok esetén kell tényleg segítséget kérni!

Levert hangulat

A nap jelentős részében fennálló és minden nap jelentkező tünet. A depressziós beteg lehangolt, levert, kedvetlen. Naponta többször is sírdogálhat, elpityeredhet. Igazán súlyos esetben azonban a betegek már sírni sem tudnak, ilyenkor a gyógyulás jele, ha újra sírni kezdenek. Többnyire a panaszok a reggeli órákban rosszabbak és a nap folyamán határozott javulást mutathatnak, de ez nem törvényszerű.

Az érdeklődés és az öröm jelentős csökkenése

A másik vezető tünet az örömtelenség érzése, A betegek arról számolnak be, hogy semmiben sem lelik örömüket, az addigi hobbijukat, szokásaikat is elhanyagolják. Már nem mennek el horgászni a haverokkal, nem hímezgetnek, mert nem szórakoztatja őket.

Értéktelenség érzés

A depresszióban szenvedők gyakran elvesztik önbizalmukat, önmagukba vetett hitüket. Ez olyan dolgokban nyilvánulhat meg, mint hogy képtelenek elmenni dolgozni, nem látják el a háztartást, nem veszik fel a telefont, illetve nem hívnak fel senkit, nem szállnak le a buszról, ha valaki elállja az útjukat, kerülik az emberekkel való érintkezést és a felelősségvállalást. Teljesen reményvesztettek, helyzetüket kilátástalannak élik meg, azt hiszik sosem gyógyulnak meg vagy nem érdemlik meg a gyógyulást.

Bűntudat

A depressziós emberre jellemző, hogy kifejezett bűntudata van valamilyen múltbéli vélt vagy valós esemény miatt. Általában az eseményt, ami miatt bűnösnek érzik magukat, sokkal komolyabbnak élik meg mint amilyen az valójában volt. Bűntudatuk lehet amiatt, hogy nem köszöntek valakinek vissza az utcán vagy nem hívtak fel valakit, esetleg megették valaki elől az ennivalót, akinek (szerintük) nagyobb szüksége lett volna rá, stb…

Öngyilkossági késztetés

Gyakran gondolkoznak életről-halálról. A halálra, mint megváltásra, vagy mint megérdemelt büntetésre tekintenek. Bűntudatuk, lehangoltságuk lehet olyan komoly, hogy értéktelennek érzik az életüket, gyakran mondogatják, hogy „könnyebb lesz a családnak nélkülem, csak kolonc vagyok a nyakukon, mindenkinek jobb lesz így“. Az öngyilkossági gondolatokat minden esetben nagyon komolyan kell venni, mert depressziósok esetében a kísérletek 15%-a sikerrel szokott járni.

A következő bejegyzésben a hangulatzavarokban jelenkező fáradtságról, meglassultságról és koncentrációs képtelenségról lesz szó. Tartson akkor is velem!

A Columbia Egyetem kutatói 15000 14 és 18 év közti diákot kérdeztek ki alvási szokásaikról és közérzetükről. Kiderült, hogy azok a diákok, akik éjfélkor vagy még később fekszenek le 24%-kal gyakrabban szenvednek depressziós tünetektől, mint azok a társaik, akik 10-kor már ágyban vannak. Még rémisztőbb adat, hogy minden 5. későn fekvő diáknak vannak öngyilkossági gondolatai.

Ennek alapján az egyértelműnek látszik, hogy a lefekvés időpontja sokat számít a hangulatzavarok kialakulásában. De vajon mennyire fontos az alvással töltött órák száma? Nos itt még megdöbbentőek az eredmények. Ha egy diák 5.5 órát vagy ennél kevesebbet alszik éjszaka, akkor 70%-kal nagyobb valószínúséggel mutat depressziós tüneteket, mint 8 órát alvó társaik. Sokkoló adat, hogy a keveset alvó serdülők 48%-ának vannak öngyilkossági gondolatai.

A fenti eredmények egyértelműen bizonyítják, hogy a keveset alvó fiataloknál gyakrabban jelentkezik hangulatzavar, mint kipihent társaiknál. Ez különösen akkor érdekes, ha azt is tudjuk, hogy a diákoknak mindösszesen 20%-a fekszik le akkor, mikor azt a szüleik javasolják vagy gondolják. A többiek tovább maradnak ébren, olvasnak, tanulnak, számítógépeznek, chatelnek, szociális életet élnek… Az ébren töltött éjjelek után persze másnap fáradtan ébrednek, képtelenek odafigyelni az órákon, dekoncentráltakká válnak, lemaradnak a tananyaggal és sok esetben még bele is betegszenek.

A fenti vizsgálatokat serdülőkön végezték ugyan, de nem hiszem, hogy eltérő eredményeket kapnának a felnőtteken végzett megfigyelések során. Ha kicsit magunkba nézünk, akkor biztosan emlékszünk olyan helyzetre vagy időszakra az életünkben, amikor a feladatainkat olyan fontosnak tartottuk, hogy az alvásidőnkből csíptünk le néhány órácskát, hogy be tudjuk fejezni azokat.  Nos ez a vizsgálat legyen számunkra figyelmeztetés, hogy nem lehet büntetlenül megúszni, ha a pihenés rovására akarunk hatékonyak lenni.

Forrás: News release, American Academy of Sleep Medicine. Gangwisch, J. SLEEP,2010; vol 33.

További olvasnivaló ebben a témában:
Mennyit kellene aludni?
A kialvatlanság káros az egészségre

Karácsony közeledtével feltörnek az emberben a régi emlékek, gyerekkori ünnepek, ajándékhalmok a fa alatt, mézes sütemény illata, az együttlét boldogsága. Eszünkbe jutnak szeretteink, halottaink, akik már nem lehetnek velünk. Az utcán mindenhol karácsonyi zene szól, égők világítanak, mindenki vásárol, készülődik, csomagolópapírral a kezében rohan valahova.

A fenti gondolatok és képek igazán szívet melengetőek, de sokaknak egyáltalán nem öröm. Ha nincs kihez menni Szenteste, ha családunkból már senki sem él, vagy nagyon messze laknak, akkor bizony a fenti álomvilág inkább megterhelő, sem mint boldogságos. A magányos emberek, akik hajlamosak a melankóliára ebben az érzelmileg kimerítő helyzetben könnyen depresszióssá válhatnak.

Egy amerikai felmérés szerint karácsony közeledtével a legnagyobb stresszforrás az elvesztett hozzátartozókra való emlékezés. Ezt követi az a megfelelni vágyás, hogy minden klappoljon 24-én estére, tiszta legyen a lakás,  elkészüljön a menü, mindenki jól érezze magát. És a harmadik a sorban a magány, amit azok éreznek, akik egyedül töltik az ünnepeket.

A stressz és az elhagyatottság miatt kialakuló depresszión csak ront a bezárkózás, a vitaminhiányos, szegényes táplálkozás és az ilyenkor elfogyasztott nagyobb mennyiségű alkohol. Az embernek könnyebben eszébe jut, hogy kirekesztettként él, hogy senki sem törődik vele, hogy nincs értelme az életének. Ilyenkor magasabb az öngyilkosságok aránya is.

Túlélési tanácsok az ünnepekre

Éppen ezért, ha Ön tudja magáról, hogy hajlamos a lehangoltságra, akkor menjen elébe a karácsonyi depressziónak. Keressen magának társaságot az ünnepekre! El sem tudja képzelni hányan járnak hasonló cipőben, mint Ön. Nézzen szét a környéken, a házban, szinte biztosan talál valakit, aki magányosan ünnepel. Ne legyen rest, csatlakozzon hozzá!

Érdeklődjön a helyi nyugdíjaskörben, templomban, kisebb közösségeknél, hogy lesz-e valamilyen összejövetel, amihez esetleg ön is csatlakozhatna! Nem ismeri ezeket az embereket? Nem számít! Fogja fel úgy, mint egy izgalmas kalandot!

Kérjen telefonos segítséget! Ha nagyon egyedül van és jönnek a rossz gondolatok, akkor csörgessen meg egy ingyenesen hívható segélyvonalat! Néhány jó szó sokat segíthet a hangulatán!

Figyeljen oda magára kicsit jobban ezekben a napokban! Hiába nincs kinek főzni, azért magának csak készítsen valami finomat! Szereti a kocsonyát, a töltött káposztát, a bejglit? Csinálja meg magának és vigyen át a szomszédba is egy kicsit belőle! Biztos szeretettel fogják fogadni!

Fogyasszon kevesebb alkoholt! Az ital elkeserít. Ne tegye tönkre a saját életét, nem éri meg!

És végül, de nem utolsó sorban, ha mi magunk nem ebben a csónakban evezünk, akkor gondoljunk azokra, akik egyedül vannak! Még nem késő megkérdezni a szomszéd nénit, mit tervez karácsonyra!? 25-én Ő is elfér a családi asztal mellett és senki nem fog haragudni azért, mert Őt is meghívta magukhoz!

További ajánlott olvasnivaló:
Karácsony, másképp is lehet
Színek, amik megvédenek a depressziótól
A testi tünetek formájában jelentkező depresszió

Post partum, vagy gyermekágyi depresszióról akkor beszélhetünk, ha a szülés utáni 12 hétben a következő tünetek közül néhány kialakul és legalább két hétig minden nap fennáll:

• Szomorúság: Lelke mélyéig elkeseredett és szomorú. Sírhatnékja van mindentől és állandóan pityereg.
• Alkalmatlanságérzés: Érezheti úgy, hogy alkalmatlan az anyaságra, sem most, sem a későbbiekben nem lesz képes ellátni a gyermekét.
• Bűnösségérzés: Bűnösnek érezheti magát amiatt, hogy nem tud megfelelni az elvárásoknak, hogy nem érzi magát olyan boldognak, mint ahogy kellene. Gondolhatja, hogy a gyermeke sokkal jobbat érdemelne, mint Ön. Aggódhat amiatt, hogy gyermeke úgy érezheti Ön túl sokat sír, túl sokszor szomorú, emiatt hiheti azt, hogy sokkal jobb lenne neki Ön nélkül.
• Reménytelenségérzés: Érezheti teljesen reménytelennek a helyzetét, gondolhatja, hogy soha nem fog véget érni az a kilátástalanság, amiben most van.
• Ingerlékenység: Ingerültnek és türelmetlennek érezheti magát, haragudhat a gyermekére, a férjére és mindenkire, akinek nincs gyermeke. Dühkitörései lehetnek.
• Ürességérzés: Nem érez semmit, csak történnek az események Önnel.
• Kötődésérzés hiánya: Mindenhol azt lehet látni, hallani, hogy anya és gyermeke közt az első pillanattól kezdve megvan a lelki kapocs, az egymásrahangolódás. Lehet, hogy Ön ezt nem érzi, sőt igazán anyának sem érzi magát.
• Zavarodottság: Nem érti, hogy miért történik ez Önnel és miért épp Önnel történik.
• Koncentrálási nehézség: Képtelen koncentrálni és odafigyelni. Nem jutnak eszébe szavak, nem emlékszik, mit is akart csinálni még egy perccel ezelőtt.
• Döntésképtelenség: Kifejezett nehézséget okozhat meghozni egy döntést, nem tudja, hogyan cselekedjen, mi is a legjobb vagy a leghelyesebb.
• Elszigeteltségérzés: Érezheti úgy, hogy egy láthatatlan fal választja el a környezetétől, senkivel nem talál közös témát, senki sem érti meg mi zajlik Önben, min megy keresztül.
• Étvágytalanság: Nem képes rávenni magát, hogy egyen, vagy pont fordítva, az evés az egyetlen dolog, ami örömet okoz Önnek.
• Alvászavar: Képtelen elaludni vagy elalszik, de felébred az éjszaka közepén és már nem tud visszaaludni. De az is előfordulhat, hogy állandóan álmos és fáradt, alig tud ébren maradni, hogy a napi feladatait elvégezze. Fontos észrevenni, hogy ezek az alvásgondok nem azért alakulnak ki, mert a kisbaba miatt felborult az bioritmusa.
• Öngyilkossági gondolatok: Érezheti úgy, hogy jobb lenne mindenkinek Ön nélkül, szeretne elmenekülni, elfutni, otthagyni csapot-papot. Lehet, hogy nem magának akar ártani, hanem a környezetében élőknek, ami persze megijeszti.
• Megőrüléstől való félelem: Érezheti, hogy nem normális az, ami történik Önnel, nem normálisak az érzései, ezért őrültnek is gondolhatja magát.
• Félhet attól, hogy most már mindörökké ilyen marad, sosem kapja vissza a régi személyiségét.
• Félhet attól, hogy elítélik az emberek, ha valakinek beszél az érzéseiről.

Nos mindezek a a gondolatok megfordulhatnak a fejében, ha Ön gyermekágyi depresszióban szenved. De az is előfordulhat, hogy csak néhány jellemző Önre. Bármelyik legyen is igaz, vegye észre, hogy ezek nem arról szólnak, hogy „rossz napja van“. Ezek a panaszok és gondolatok sokkal többre hívják fel a figyelmet, nevezetesen arra, hogy segítséget kell kérnie. És itt most nem feltétlenül gyógyszerekre gondolok, hanem pszichoterápiára, támogató terápiára vagy egyszerűen csak egy beszélgetésre valakivel, akiben megbízik.

Forrás: Postpartum Progress.com

További olvasnivaló ebben a témában:

12 depresszió csökkentő tipp anyukáknak I.

12 depresszió csökkentő tipp anyukáknak II.

Hangulatjavító szedése mellett szabad-e szoptatni?

Ahogy a bevezetőben írtam, a depresszió lelki tüneteivel többé-kevésbé mindannyian tisztában vagyunk. Tudjuk, hogy a lehangoltság, anergia, fáradtság, koncentrációs zavar, feledékenység mind depresszióra jellemző tünetek. Viszont koránt sem ennyire nyilvánvaló, hogy a betegség testi panaszok formájában is megjelenhet. Sokszor a beteg csak annyit érez, hogy itt fáj, ott szorít, elmegy az orvoshoz, kivizsgálják, de semmit sem találnak, minden lelet negatív. És teljesen normális ez így, hiszen a szervek valójában nem betegek, tehát nem testi ok áll a panaszok mögött, hanem a hangulatzavar jelentkezik ilyen formában.

A depresszió okozta leggyakoribb panaszok a következők:

• Fejfájás
• Hát- és derékfájdalom
• Izom- és izületi fájdalom
• Mellkasi szorító, nyomó fájdalom
• Emésztési problémák, hányinger, émelygés, puffadás, székrekedés vagy hasmenés
• Kimerültség és fáradtság
• Alvászavar, elalvási nehezítettség vagy gyakori, esetleg korai ébredés
• Növekvő vagy csökkenő étvágy, testsúlyváltozás
• Szédülés
• Fülzúgás

A fenti panaszok lehetnek teljesen újkeletűek, de a már meglevő tünetek súlyosbodhatnak is a depresszió kialakulásával. Megfigyelték, hogy a tünetek súlyossága sokat romlik ősszel és télen, a szezonális depresszió jelentkezésének idején.

Az ok, hogy a hangulatzavar miért jelentkezik testi tünetek formájában, eddig ismeretlen. Feltételezik, hogy a hangulat szabályozásában és a fájdalom kialakulásában is ugyanaz az agyi hírvivőrendszer játszik szerepet, vagyis a szerotonin-háztartásban jelentkező zavar nem csak lehangoltságot, de különböző fájdalmas kórképeket is okoz. Egyelőre nem lehet tudni, hogy egyes embereknél miért dominálnak a lelki, másoknál pedig a testi tünetek, de valamiért a depresszió több alakot is ölthet.

Amennyiben teljeskörű testi kivizsgálás után sem derül ki szervi ok a panaszok hátterében, gondolni kell a depresszióra is, mint lehetséges kórokra. Többnyire ezekben az esetekben a hagyományos fájdalomcsillapítók és egyéb szerek hatástalanok, hiszen -mint mondtam- a kiváltó ok a fejben keresendő. Ilyenkor antidepresszáns és vagy pszichoterápia jótékony hatású lehet.

Az eljárás alapja az az 1930-as megfigyelés, miszerint schizofrének meglehetősen ritkán szenvednek epilepsziában, vagyis az egyik betegség kizárja a másikat, vagy úgy is mondhatjuk, hogy az egyikkel meg lehet gyógyítani a másikat. Cerletti és Bini jöttek rá, hogy mesterségesen kiváltott epilepsziás rohammal meg lehet szüntetni pszichotikus tüneteket. A való életben is számos példa van rá, hogy egy véletlenül kialakuló epilepsziás roham a betegek gyógyíthatatlannak tűnő mentális problémáit jelentősen javítja. Ezeket a kísérletes és természeti megfigyeléseket használja fel a mai napig is alkalmazott elektrokonvulzív terápia.

Hogyan zajlik a kezelés?

Az eljárás lényege, hogy áramimpulzusokkal epilepsziás rohamot váltanak ki gyógyszerekkel és pszichoterápiával kezelhetetlen betegeken.

A beavatkozás csupán néhány percig tart, ezalatt kötelező altatóorvosnak jelen lenni és mindvégig biztosítani kell az intenzív osztályos körülményeket. A beteg ultrarövid narkózisban van, vagyis átalussza az eseményt, de utána perceken belül újra ébreszthető. Az eljárás alatt maszkon keresztül lélegeztetik, vagyis nem szükséges az intubáció. Az epilepsziás rohamra jellemző izomrángások kialakulását izomrelaxánsok alkalmazásával gátolják meg, ez azt jelenti, hogy az alany nem hánykolódik, azaz nem sérülhet meg.

Az epilepsziás roham 40-50 másodperc alatt lezajlik, utána 1-3 perc alatt ébresztik fel a beteget. A normális agyi tevékenység 30 percen belül helyreáll.

EC kezelést maximum 8-10-szer végeznek egy szérián belül, heti 2-3 alkalommal. A betegnek vagy beszámíthatatlansága esetén a hozzátartozónak minden esetben hozzá kell járulni a kezelés elvégzéséhez.

Milyen betegségek esetében javasolható?
Nemzetközi konszenzus alapján az alábbi esetekben végezhető ECT:

• súlyos, közvetlen öngyilkossági veszéllyel járó pszichotikus állapot
• egyéb, közvetlenül veszélyeztető pszichotikus állapotok
• vitális fenyegetettséggel járó pszichiátriai állapotok (súlyos testi leromlás, táplálkozási negativizmus, stb.)
• gyógyszeres kezelésre és pszichoterápiára nem reagáló, súlyos hangulatzavar

Mikor nem alkalmazható ECT?

A kezelésnek nincs abszolút ellenjavallata. Ha indokolt esetben mégsem végzik el, akkor az elsősorban azért történik, mert az altatás ellenjavallt. Ilyen eset például az éppen zajló szívinfarktus, agyi történések, kezeletlen magas vérnyomás, stb.

Az eljárás halálozási mutatója 1:50000, ami főként a narkózisnak tudható be, illetve valamilyen fennálló szívbetegségre vezethető vissza.

Mik az ECT mellékhatásai, következményei?

Az altatásban végzett ECT bevezetésével a mellékhatások és szövődmények száma jelentősen lecsökkent. Napjainkban a kezelést követően a betegek retrográd amnéziáról számolnak be, ami annyit jelent, hogy nem emlékeznek a kezelésre, illetve az azt megelőző közvetlen eseményekre.

Ritkán a megjegyző emlékezés tartós zavaráról számolnak be a betegek, ugyanakkor képalkotó eljárásokkal (CT, MRI, PET) nem sikerült ennek szervi hátterét kimutatni.

Az antidepresszánsok hatását nagyon nehéz mérni, hiszen semmilyen objektív mérőrendszer nem áll rendelkezésünkre a hatékonyság meghatározásánál. A betegek csak saját, szubjektív érzéseikről tudnak beszámolni és ennek alapján kell eldönteni, hogy hatnak-e a szerek. Más gyógyszerek esetében sokkal könnyebb a helyzet, mert egy vérnyomáscsökkentő szernél pontosan meg lehet mondani, hogy csökkentette-e a vérnyomást vagy sem. Nem kell a páciens beszámolójára hagyatkozni, hogy elmúlt-e a szédülése, fejfájása, kettőslátása.

Eddig a kezelt betegek szubjektív beszámolói alapján azt gondolták, hogy 4-6 hétnek el kell telni az antidepresszánsok szedését követően, hogy kialakuljon a jobb közérzet. Most viszont az Oxford University-n végzett kutatások alapján kiderült, hogy a hatások már néhány órával a gyógybevételt követően jelentkeznek, csak a betegek nem figyelnek fel rá.

A depressziós betegekre jellemző a negatív gondolkodás. Gyakran értéktelennek érzik magukat, feleslegesnek, bűnösnek. De nem csak önmagukkal szemben kritikusak, hanem a környezetüket is negatívan szemlélik. Azt gondolják, hogy mások elítéik őket, kirekesztik, megbélyegzik.

Dr. Catherine Harmer és kutatócsoportja pont ezen a területen észlelt változást 3 órával a gyógyszerbevételt követően. A betegek önértékelése nőtt, képesek voltak önmagukat és saját helyzetüket pozitívabban szemlélni. Ha talállkoztak egy ellenséges idegen emberrel, akkor nem vonatkoztatták azonnal magukra annak érzéseit, nem keseredtek azonnal el.

Mindezek a változások úgy jelentkeznek, hogy közeben nem változik a beteg hangulata vagy szorongása, így ő szubjektíve nem érzékeli a javulást. A kutatók feltételezik, hogy többek közt ez az apránként jelentkező pozitív attitűd vezet a tényleges hangulatjavuláshoz. A felfedezés fontossága abban is rejlik, hogy a javuló önértékelésből megítélhető, hogy a gyógyszer hat-e egy adott betegnél. Így nem kell heteket várni arra, hogy módosítsanak a terápián, ha arra szükség van.

Forrás: Harmer CJ. et al. Effect of acute antidepressant administration on negative affective bias in depressed patients. Am J Psychiatry. 2009 Oct;166(10):1178-84.

Az ősz meghozza magával az év utolsó meleg napjait, az indián nyarat, majd elkezd sárgulni, színesedni a fák lombkoronája, eljön a töklámpások ideje, fénybe borulnak a temetők és végül beköszönt a tél. Megannyi szín mindenhol: zöld, sárga, vörös, barna, fekete és fehér. Szép, nem? És mégis, hiába a csodálatos színvilág, rengeteg ember ilyenkor válik lehangolttá, fáradtá, kedvetlenné, apáthiássá. Az ősszel együtt eljön a szezonális depresszió ideje is.

Régóta ismert tény, hogy a színek hatással vannak hangulatunkra is. Megfigyelés, hogy a hangulatzavarban szenvedők gyakran pirosba öltöznek, hogy ellensúlyozzák a levertségüket. És igazuk is van, a piros az élet, az energia, a vitalitás szine, tökéletesen alkalmas arra, hogy feldobja az embert.

Most kicsit megfordítottam a kérdést és annak néztem utána, hogy mik azok a színek és módszerek, amiket tudatosan alkalmazva javíthatunk kedélyállapotunkon?

Színek

A depresszióval küzdőknek kifejezetten ajánlott a narancssárga minden árnyalata. Ez a szín a boldogság, a szeretet színe, élénkít, felmelegít, segíti a betegségekből való felépülést. Oldja a görcsös folyamatokat, a szorongást, derűsebbé tesz.

A sárga, a Nap színe, energiát ad a szervezetnek, javítja a kedélyállapotot, csökkenti a depressziót, és nem utolsó sorban a memóriát is javítja. Megfigyelték, hogy ha valamit sárga papírra írunk fel, akkor arra tovább és jobban emlékszünk. Talán nem véletlen, hogy a post-it is sárga színű.

A rózsaszín megnyugtat, ellazít, oldja az izomgörcsöt, a szorongást. A depresszióval együttjáró alvászavarok kitűnő ellenszere.

A piros energetizál, vitalizál, emeli a vérnyomást, a pulzusszámot. De vigyázat, mert ha sok piros vesz körül, akkor agresszívvé is válhatunk tőle.

A fenti színek mind jótékony hatással vannak a lehangoltságban szenvedőkre. Viszont kerülni kell a fekete, a barna, a szürke árnyalatokat, mert ezek elveszik az energiát, fokozzák a levertséget.

Módszerek

A kedélyállapot fokozására a legegyszerűbb megoldás, ha a fenti színekbe öltözünk. Na nem kell teljes-test narancssárgában virítani egész nap, elég ha egy-egy ruhadarab, kiegészítő élénkebb színű rajtunk.

Otthonunkban a terítőket, függönyöket, párnákat cserélhetjük le vidámabb színekre. Bátrak a falakat is átfesthetik.

Számítógéppel dolgozók a háttérkép helyére tehetnek színes képet.

Ősszel eljön az ideje a barnás, narancsszínű zöldségeknek, gyümölcsöknek. Együnk minél több sütőtököt, körtét, répát, ki mit szeret!

A meditációs módszerek közül javasolható

1. A színek vizualizálása. Ez annyit jelent, hogy vonuljon félre valahova egy kicsit és csukott szemmel próbálja maga elé idézni valamelyik színt. Kezdje mondjuk a terracottával és fokozatosan haladjon a világosabb narancs árnyalatok felé.
2. Meditáció égkékkel. Eszerint a módszer szerint helyzekedjen el kényelmesen ülő pozícióba, majd csukja be a szemét és próbálja maga elé képzelni az ég kékjét, ahogy sugárzik önre az égboltról. Csinálja legalább 15 percig minden nap. Ha elkalandoznak közben a gondolatai az sem baj, ez természetes dolog, nincs ember, aki 15 percig képes lenne ugyanarra a dologra öszpontosítani megállás nélkül. Semmi különös teendő nincs ilyenkor, csak ha észreveszi hogy elkanyarodott a feladattól, akkor próbáljon visszatérni az eredeti képhez.
3. Haladóbbak megpróbálhatják belélegezni az elképzelt színeket, gondolatban lezuhanyozni magukat vele vagy egy burkot vonni maguk köré a kívánt színből.

Persze a színekkel való kezelés lényege, hogy jól érezzük magunkat közben. Ha Ön nem szereti a narancssárgát, akkor ne kényszerítse magát ennek a nézegetésére. Csak azt és annyit csináljon, ami Önnek is jól esik!