Elektrosokk ma, avagy az elektrokonvulzív terápia (ECT)
A régi nevén elektrosokk-ként ismert eljárást számos tévhit és oktalan félelem lengi körül. A beavatkozást leginkább hollywoodi filmekből, mint rettenetes kínzóeszközt vagy büntetésfajtát ismerjük, de mindez nagyon messze áll a valóságtól. Nézzük, hogy mi is ma az elektrokonvulzív kezelés.
Az eljárás alapja az az 1930-as megfigyelés, miszerint schizofrének meglehetősen ritkán szenvednek epilepsziában, vagyis az egyik betegség kizárja a másikat, vagy úgy is mondhatjuk, hogy az egyikkel meg lehet gyógyítani a másikat. Cerletti és Bini jöttek rá, hogy mesterségesen kiváltott epilepsziás rohammal meg lehet szüntetni pszichotikus tüneteket. A való életben is számos példa van rá, hogy egy véletlenül kialakuló epilepsziás roham a betegek gyógyíthatatlannak tűnő mentális problémáit jelentősen javítja. Ezeket a kísérletes és természeti megfigyeléseket használja fel a mai napig is alkalmazott elektrokonvulzív terápia.
Hogyan zajlik a kezelés?
Az eljárás lényege, hogy áramimpulzusokkal epilepsziás rohamot váltanak ki gyógyszerekkel és pszichoterápiával kezelhetetlen betegeken.
A beavatkozás csupán néhány percig tart, ezalatt kötelező altatóorvosnak jelen lenni és mindvégig biztosítani kell az intenzív osztályos körülményeket. A beteg ultrarövid narkózisban van, vagyis átalussza az eseményt, de utána perceken belül újra ébreszthető. Az eljárás alatt maszkon keresztül lélegeztetik, vagyis nem szükséges az intubáció. Az epilepsziás rohamra jellemző izomrángások kialakulását izomrelaxánsok alkalmazásával gátolják meg, ez azt jelenti, hogy az alany nem hánykolódik, azaz nem sérülhet meg.
Az epilepsziás roham 40-50 másodperc alatt lezajlik, utána 1-3 perc alatt ébresztik fel a beteget. A normális agyi tevékenység 30 percen belül helyreáll.
EC kezelést maximum 8-10-szer végeznek egy szérián belül, heti 2-3 alkalommal. A betegnek vagy beszámíthatatlansága esetén a hozzátartozónak minden esetben hozzá kell járulni a kezelés elvégzéséhez.
Milyen betegségek esetében javasolható?
Nemzetközi konszenzus alapján az alábbi esetekben végezhető ECT:
- súlyos, közvetlen öngyilkossági veszéllyel járó pszichotikus állapot
- egyéb, közvetlenül veszélyeztető pszichotikus állapotok
- vitális fenyegetettséggel járó pszichiátriai állapotok (súlyos testi leromlás, táplálkozási negativizmus, stb.)
- gyógyszeres kezelésre és pszichoterápiára nem reagáló, súlyos hangulatzavar
Mikor nem alkalmazható ECT?
A kezelésnek nincs abszolút ellenjavallata. Ha indokolt esetben mégsem végzik el, akkor az elsősorban azért történik, mert az altatás ellenjavallt. Ilyen eset például az éppen zajló szívinfarktus, agyi történések, kezeletlen magas vérnyomás, stb.
Az eljárás halálozási mutatója 1:50000, ami főként a narkózisnak tudható be, illetve valamilyen fennálló szívbetegségre vezethető vissza.
Mik az ECT mellékhatásai, következményei?
Az altatásban végzett ECT bevezetésével a mellékhatások és szövődmények száma jelentősen lecsökkent. Napjainkban a kezelést követően a betegek retrográd amnéziáról számolnak be, ami annyit jelent, hogy nem emlékeznek a kezelésre, illetve az azt megelőző közvetlen eseményekre.
Ritkán a megjegyző emlékezés tartós zavaráról számolnak be a betegek, ugyanakkor képalkotó eljárásokkal (CT, MRI, PET) nem sikerült ennek szervi hátterét kimutatni.
Magyari Zoltán
2010.Mar.17. 20:03 #
Az alkalmazónak csak egy perc.No para.Tudományos publikáció.(Heuréká)Oly tökéletes műszerek mint a CT,PET, MRI nem mutat szervi háteret az okozott káról.DE minden 50000dik belehal.A romaiak vesztett csata után tizedeltek ez csak 50000ezredelés.Az alkalmazást elszenvedőnek a hatás egy életre szol bár, tudatosan nem emlékezik rá.(Talán)Hurrá
VeressD
2010.Mar.17. 20:44 #
Ugyan nem tudom pontosan hány ECT kezelést végeznek évente Magyarországon, de ha feltételezem, hogy évente 1000 kezelést csinálnak, akkor az Ön adatai szerint 50 évente hal meg valaki… Nekem ez nem tűnik olyan elkeserítő adatnak…
Magyari Zoltán
2010.Mar.18. 07:44 #
Az minimum 8 ember aki ha nyújtózkodás közben görcséri,alvásközbe rendszeresen felriad(3-4)óránként az alkalmazókat szidja.Bár a műszercsodák nem mutatnak elváltozást,persze a kapott eredmény értékelése szubjektív(elfogult és sokszor referencia nélküli). Ráadásul nem is biztos hogy a beleegyezését kerték az
alkalmazás elszenvedőjétől.
VeressD
2010.Mar.18. 08:30 #
Nem szeretnék parttalan vitába bocsájtkozni, de szerintem rengeteg ember riad fel éjszaka anélkül is, hogy ECT-t végeztek volna rajta…
Mindezek mellett Önnek igaza van abban, hogy -mint minden beavatkozásnak- ennek is lehetnek mellékhatásai/következményei. Viszont érdemes megnézni azt is, hogy a haszna vagy a kára volt-e több az eljárásnak. Ha valakit sikerül a kezelhetetlen depressziójából, kényszerbetegségéből, pszichózisából kimozdítani, akkor lehet, hogy megérte megcsinálni.
A másik dolog: Magyarországon csak és kizárólag a beteg beleegyezésével és részletes felvilágosításával lehet ECT-t végezni. Ez alól egyyetlen kivétel van, ha a beteg cselekvőképtelen (hosszas procedúra után a bíróság dönt így), ebben az esetben a kinevezett gondnok v. családtag egyezik bele az eljárásba.
Magyari Zoltán
2010.Mar.18. 14:44 #
Biztos nagyobb szakember mint én.Ha lehetőség minimális van tessék ezt kizárólag a bírói végzésre bízni.Villamos mérnök vagyok elektronikában járatos,(a kapcsolás az minden szempontból bizonytalan állapot)Sajnos többször beteg voltam önök intézményeibe.Mint idős ember ha hatalmamba állna ragaszkodnék a birói végzéshez.
Gáspár Ferenc
2010.Sep.1. 07:52 #
Sajnos, én a saját szememmel láttam elektrosokkos beavatkozást harminc évvel ezelőtt Kecskeméten, a pszichiátriai zárt osztályon,és a saját fülemmel hallottam a “kezelés” után, hogyan átkozódott a páciens, akit megsokkoltak.
Azt meg végképp nem értem, hogyan alkalmazhatnak valakin áramütéses módszert, amikor nem ismerik annak a hatásmechanizmusát, csupán az eredményét? Én ezt felháborítónak tartom, ugyanúgy, mint annak a rengeteg pszichotikus gyógyszernek az alkalmazását, melyeknek a mellékhatásait csak a legritkább esetben veszik figyelembe. Amúgy az orvostudomány részben erről szól: fehér köpenyes varázslók kezelik az egyik mellékhatást egy másikkal.
Egyedül az életmentő műtétek, és egyéb sebészeti beavatkozások hasznosak, amúgy rengeteg kárt okoznak, ám a gyógyszer – mint tudjuk – óriási üzlet. Valószínűleg a sokkolás is.
Válasz:
Elfogadom az ellenérzéseit, nem is akarok vitatkozni, csak annyit jegyzek meg, hogy 30 év rengeteg idő és mind a technikai háttér, mind az orvosi szemlélet nagyon sokat változott azóta. Én nem látok “üzletet” a sokkolásban…
A pszichiátriai gyógyszereknek meg megvan a helyük a kezelésben. Sok esetben a mellékhatások eltörpülnek a pszichózis okozta szorongás és félelem mellett. Ezt csak az tudhatja, aki “próbálta” a mentális betegségeket!