Atípusos antipszichotikumok
Ezeket a szereket sok más betegség mellett a skizofrénia és a pszichotikus betegségek kezelésében használják. Azt a gyógyszercsoportot, amely felváltotta a hagyományos antipszichotikumok helyét, második generációs vagy atípusos szereknek nevezzük. Nézzük mit lehet ezekről tudni.
Az első gyógyszereket, melyek megfékezték a hallucinációkat és a téveseszméket, az 1950-es években hozták forgalomba. Azonban igen hamar kiderült, hogy rengeteg kellemetlen mellékhatásuk van, ami megnehezíti ezeknek az egyébként kiváló szereknek az alkalmazását. A nemkívánatos hatások csökkentése miatt kezdték el kifejleszteni az antipszichotikumok második generációját, mely 1970-től vált elérhetővé a nagyközönség számára. Az első szerek egyike a clozapin volt, mely hatásosnak bizonyult a kezelésre nem reagáló skizofrénia esetében, de súlyos vérképeltéréseket (agranulocytosis) okozott, így egy időre háttérbe szorult. Helyét a 90-es évektől a risperidon, a olanzapin, illetve a quetiapin vette át, majd 2000-től az ziprazidon és az aripiprazol is forgalomba került.
Hogyan hatnak?
Az idegsejtek közti kommunikáció fő hírvivő molekulái a dopamin és a szerotonin. Az atípusos szerek ezen neurotranszmitterek receptorain fejtik ki hatásukat. Míg a klasszikus antipszichotikumok kizárólag gátló hatással bírnak, addig a modernebb szerek közt vannak olyanok is, amik serkentőleg hatnak.
Hogyan csoportosították őket és milyen szerek tartoznak ide?
Az atípusos szereket elsősorban gyógyszertani hatásuk alapján csoportosítják. A következők tartoznak ide:
- dopamin és szerotonin receptor gátlók: clozapin (Leponex), olanzapin (Zyprexa), quetiapin (Seroquel), risperidon (Risperdal), sertindol (Serdolect), ziprasidon (Zeldox)
- dopamin receptor serkentő: amisulpirid (Amitrex)
- dopamin és szerotonin receptor serkentő: aripiprazol (Abilify)
Milyen betegségekben használatosak?
Felhasználásuk rendkívül széleskörű. Talán röviden azt lehetne mondani, hogy minden olyan mentális betegségben használják, ami hallucinációkkal, téveseszmékkel jár együtt. Így leggyakrabban skizofréniában, pszichotikus állapotokban, bipoláris hangulatzavarban adják.
De ezeken kívül szóba jöhet terápiás lehetőségként súlyos depresszióban, kényszerbetegségben, Asperger-kórban is, és még hosszasan lehetne sorolni.
Előfordul, hogy kiegészítő kezelésként alvászavarok, poszttraumás stressz zavar vagy táplákozási zavarok esetén is felírják, mindez a beteg állapotától és az adott betegség súlyosságától függ.
Mik a mellékhatások?
Általánosságban elmondható, hogy a második generációs szereknek egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy sokkal kevesebb mellékhatásuk van, mint hagyományos társaiknak. Sokáig úgy gondolták, hogy a mozgást egyáltalán nem befolyásolják, nem okoznak járás- vagy beszédzavart. Később kiderült, hogy ez így nem igaz, de mindenféleképp ritkábban jelentkeznek ezek a mellékhatások a használatuk során.
A többi mellékhatás inkább az egyes szerekre specifikus. Így a clozapin komoly vérképzőrendszeri eltéréseket okozhat, alkalmazása esetén a vérkép gyakori ellenőrzése elkerülhetetlen. A clozapin és olanzapin használata esetén fokozott inzulin rezisztenciát és következményes cukorbetegséget figyeltek meg. A ziprasidon veszélyes lehet azon szívbetegek számára, akiknek az EKG-ján megnyúlt QT intervallum mutatkozik.
Összefoglalásként elmondható, hogy az elmúlt évtizedekben a hagyományos antipszichotikumok helyét kezdik átvenni a modernebb, atípusos szerek, melyeknek legfőbb jellemzője, hogy kevesebb mellékhatással bírnak, így a betegek sokkal jobban tolerálják őket. Azonban azt is látni kell, hogy ezeknek is vannak nemkívánatos hatásaik, melyek bárkinél jelentkezhetnek. Persze, ha azt vesszük, hogy a pszichotikus tünetek, melyektől megszabadítanak sokkal kellemetlenebbek, mint a gyógyszer szedése során jelentkező mellékhatások, akkor még mindig megéri szedni őket.
Lilla
2010.Apr.11. 15:49 #
Sajnos az én tapasztalataim azt mutatják, hogy ezeknek a modern atípusos szereknek is olyan súlyos mellékhatásaik vannak, amik sokkal jobban veszélyeztetik a normális életvitelt, mint az alapbetegség, amit gyógyítani szándékoznak velük.
Gab
2010.Apr.19. 09:32 #
Köszönöm, hasznos volt! Külön jó, hogy a hatóanyagok és a gyári nevek is szerepelnek.
memphis05
2010.May.2. 10:46 #
Border + bipol vagyok.
Nekem Ketileptet (quetiapin) írtak ki, mert folyamatosan hallucináltam.
A hallucinációk teljesen tönkretették az életemet.
Mellékhatást nem érzek, csak álmosságot az elején.
Számomra sokkal több előnye van, mint hátránya.
Keszthelyi Róbert
2011.Mar.29. 20:14 #
Tisztelt Doktornő és Moderátor!
Önök sorozatosan indoklás és nyom nélkül kitörlik az üzeneteimet. Honlapjukon a hozzászólásoknál nem látom feltüntetve, hogy ilyen jogot fenntartanak maguknak. E magatartásukkal a betegekben azt a hamis látszatot keltik, mintha csak az Önök véleményéhez hasonlóak léteznének, kimondatlanul is buzdítván Őket az egészségüket kockára tévő gyógyszerfogyasztásra.
Egyúttal orvoshoz nem méltó, etikátlan magatartásnak tartom azt is, ha Dr. Veress Dóra nyilvánosság elé áll véleményével, de személyének kritikáját már nem hajlandó tűrni. Korábbi bejegyzésemet olyan módon fogalmazom majd át, hogy a cikk szerzőjét nem, csak a cikket minősítem. Amennyiben azt is kitörlik, úgy az illetékes szervekhez vagy más fórumhoz fogok fordulni.
Válasz:
Kedves Róbert!
Ez a blog az én tulajdonom, és így én döntöm el, hogy milyen hozzászólásoknak adok helyet. Ez a blog nem az a fórum, ahol személyeskedéssel, gyűlölködéssel zaklatni lehet másokat. Amint látja írásának teret adtam, mert tisztelem a gyógyszerhasználattól idegenkedők véleményét is, de legközelebb jobban örülnék, ha alternatív megoldásokat kínálna és nem a gyógyszergyártókat, illetve a szakmát szidná!
Üdvözlettel:
Dr. Veress Dóra
Keszthelyi Róbert
2011.Mar.30. 19:38 #
KROKODILALTATÓK (pszichiáterek szerint: antipszichotikumok)
Az utóbbi években a szakemberek körében egyre jobban terjed az a vélekedés, mely szerint a második generációs („atípusos”) antipszichotikumok veszélyesebbek elődeiknél. Megjegyzem, sokkal drágábbak is – és ez itt a lényeg -, így az adófizetőket jobban ki tudják vele fosztani.
A cikkben elmulasztják leírni, hogy a “nemkívánatos hatások” súlyos szövődmények is lehetnek, azaz az antipszichotikumok hosszú szedése visszafordíthatatlan agykárosodást okozhat, csak néhány példát említenék:
- tardív disztónia / tardív diszkinézia legkülönbözőbb megnyilvánulási formái:
pl.: a beteg hosszú időn át, (akár egy életen át) folyamatosan rángatózik, nyelési nehézség következtében félrenyel akár fulladással, szemizmokat érintő dystonia következtében egy életre kancsallá válik, stb.
- az agy látóközpontjában sorvadást okozhatnak, akár vakságot is.
- maradandó elbutulás (egyéb agyi részek roncsolása következtében)
Csak szedési idő, dózis és egyéni tűrőképesség kérdése, hogy kinek, mikor, milyen súlyossággal lép fel lehetségesen visszafordíthatatlan károsodás.
(Csak meg kell nézni, hogy normálisabb országokban milyen indokokkal perlik a gyógyszergyárakat.)
Az alvásidőt sokszor extrém módon megnyújtják: nem ritka a 12-16 órás rémálmokkal tarkított alvás, amit még a hozzászokás sem orvosol. És oldalakon át lehetne még sorolni az alapbetegségnél sokkal kellemetlenebb, szerek okozta szörnyűségeket.
A cikk nem tesz említést, hogy ezeknél a veszélyes szereknél bizonyos időközönként szedési szünetek közbeiktatása szükséges a maradandó szövődmények elkerülése érdekében. Nem említi, hogy a legveszélyesebb mellékhatások/szövődmények többnyire nem a szedéskor mutatkoznak meg, hanem éppen az elhagyáskor/csökkentéskor.
Egy közveszélyes beteg megfékezésére sokszor az átmeneti elzárás a megoldás. Durva módszer, ha a „rácsokat az agyban helyezik el”, amiket gyógyszeres „kezelésnek” hívnak, de átmenetileg csökkentheti a kóros tüneteket. Vagy ha valaki lelki traumák sorozatát éli meg, az agy kémiai blokkolása átmenetileg kedvezőnek tűnhet.
De aki kezelt már hosszú ideig antipszichotikummal sok pacienst, az tudja (még ha csak zárt körben terjeszti is), hogy idővel csak súlyosbítják még az alapbetegségeket is. Különben vajon miért lenne, hogy antipszichotikomot rendszeresen szedő betegek a halálukig rendszeresen visszatérő vendégek a pszichiátriákon?!
Ha valaki nem volt skizofrén a szedés előtt, néhány éves “kezelést” követően az is tartós psychosisra (szkizofréniaként könnyen félrediagnosztizálható), mint megvonási tünetre számíthat.
Gyakran előfordul, hogy a pacienst nem sikerül teljesen elhülyíteni és fölismeri a káros hatásokat ezért a gyógyszerek elhagyása mellett dönt. A pszichiáterek elhallgatják, rosszabb esetben lehazudják az „antipszichotikumok” által okozott komoly hozzászokást, és hogy sokszor hónapokat, éveket vesz igénybe a leszokás – túl hosszú szedés után soha nem „állnak vissza” az agyi receptorok. Hagyják, hogy a beteg szinte egyik napról a másikra elhagyja veszélyes gyógyszerét, akinek a szervezete néhány hét után hiányolna fogja, súlyos megvonási tünetek formájában. Majd a beteg visszamegy kibírhatatlan rosszulléteivel. A kedves pszichiáterek önelégülten a szemébe hazudják: „Mi megmondtuk, hogy Magának egy életen át szüksége van az antipszichotikumra, a szervezetéből hiányzik.”
Valóban hiányzik – mert rászoktatták! A beteg újra elkezdi szedni a gyógyszerét és – mint a kábítószerfüggő amikor szerhez jut – lám, jobban fogja érezni magát. Elhiszi, hogy a szervezetéből eredendően hiányzik. Profi becsapás áldozata lett! Egy életre függeni fog, de már a pszichiáterektől is.
Sajnos az antipszichotikum kiváló eszköz az adófizetők lenyúlására. Minimális ráfordítással dobozonként 50-60 ezer forintot is kilopnak a dolgozóktól, a betegek ürügyén.
Sok mai pszichiáternek fogalma sincs a valódi lélekgyógyászatról: ha a hipó (nátrium-hipoklorit – NaOCl)kerülne dobozonként az adófizetőknek 60 ezer forintjába, ízesítve és hígítva azt ajánlgatnák.
Keszthelyi Róbert
2011.Apr.6. 17:18 #
Tisztelt Doktornő!
Amikor a gyógyszeripar által befolyásolt pszichiátriát kritizálják, gyakran elhangzott védekezés, hogy mondjon a kritizáló megoldást a gyógyszerek helyett. Ha egy repülőgéptípus gyártási hibás, ezért sok lezuhan belőle, nem a szerencsétlenül járt utasok hozzátartozóinak kell megmondani, hogyan kéne egy repülőgépet legyártani.
Az illetékeseknek kéne azzal foglalkozniuk, hogy a hosszabb időtávon csak egészségkárosító és alapproblémákat is súlyosbító, tüneti kezelésekre hivatott álmegoldások helyett valódi segítség legyen elérhető.
Ehelyett mit műveltek?
A már meglévő, betegek számára díjmentes pszichoterápiás ellátásokat a
“rendszerváltás” után lényegében pénzhiányra hivatkozva felszámolták, elősegítve ezzel, hogy a gyógyszergyárak az dolgozók pénzének még nagyobb részét vághassák zsebre. Később országos szinten bevezették a több hónapos várakozólistákat. Ha a beteg kivárja a sorát, kaphat 3-25 perc „ellátást” attól függően hogy az ország melyik részén él, ami többnyire csak a gyógyszerfelírásra elég. Nem ritka, hogy egy szakorvosra egy nap (akár 6 órás rendelésen amiben az ebédidő is benne van) 50-60 beteget is rázúdítanak – így fizikai képtelenség lenne a normális ellátás. A rosszul ellátott beteg rendszeres visszatérő vendég lesz, munkáját nem fogja tudni ellátni. Így nem lehet sem gyógyítani, sem költséget megtakarítani. Szerintem van itt pénz, csak rossz helyre folyik.
Köszönöm, hogy elmondhattam és leközölte a véleményem.
Üdvözlettel:
Keszthelyi Róbert
VeressD
2011.Apr.6. 22:37 #
Kedves Róbert!
Az Ön példájánál maradva, én nem azt kérem Öntől, hogy mondja meg, hogy kell megjavítani a repülőt, mert az tényleg nem az utas feladata! Inkább olyan alternatívákat szeretnék hallani, hogy utazzón autóval, vonattal, stb… A lényeg, hogy az utas (beteg) jusson el a célba (gyógyuljon meg)!
A megjegyzése második részével alapvetően egyetértek, de én nem vagyok ennyire meggyőződve a gyógyszercégek szerepéről. Szerintem ez egyszerűen kevesebb pézbe kerül az államnak, azért csinálták így.
Üdvözlettel
Dr. Veress Dóra