A pszichiátria rövid története
A mai, modern pszichiátriáig vezető útra nem mindig lehetünk feltétlenül büszkék. Mivel nem értették a betegségek kialakulását, ezért számtalan embertelen módszert kipróbáltak, melyekről csak az idő bizonyította be, hogy a gyógyítás szempontjából zsákutcát jelentettek. Mégis fontosnak és érdekesnek tartom ezeket a megállókat is, hiszen nélkülük ma talán nem tartanánk ott, ahol.
A továbbiakban szeretnék egy sorozatot indítani, melyben végignézzük a pszichiátria fejlődésének legérdekesebb állomásait. Most nézzünk egy gyors összefoglalót miről is lehet itt szó!
Az 1800-as évek közepéig a pszichiátriai betegségek kezelésének legfontosabb szempontja az érintett betegek elkülönítése, a társadalomból való kirekesztése volt. Az elmebajjal küszködők kezelése tulajdonképpen a kínzással volt egyenértékű: minden módszert bevetettek, mely könnyebb kezelhetőséget eredményezett.
Ma már döbbenetes, hogy a XVII. században a gyógyulást attól várták, hogy az őrültséggel vádolt embereket leláncolták, romlott ételeket etettek velük, vagy rendszeresen csapolták a vérüket. Nem ritkán az áltozatokat belépődíj ellenében cirkuszi mutatványként is árulták. És ezek még a kiméletesebb módszerek közé tartoztak.
A XVIII. század végén, ha kismértékben is, de már mutatkoztak a változás jelei. Philippe Pinel, egy francia elmegyógyintézet igazgatója, a láncok használata helyett kényszerzubbony alkalmazását javasolta, a kezelést azonban továbbra is a fizikai fenyítés jelentette.
A XIX. század elején a tudomány fejlődésével teret kapott az a nézet is, miszerint a pszichiátriai betegségek kialakulásáért az agy a felelős, ámbár akkoriban ez az elképzelés még nélkülözött minden tudományos bizonyítékot. A század végére egyre bizarrabb elméletek és módszerek láttak napvilágot. Dr. Benjamin Rush, akit az amerikai pszichiátria atyjának tartanak, a pszichiátriai betegségek forrásának a maszturbációt és a nemi vágyat tartotta, kezelésül pedig a nemi szervek csonkolását, égetését vagy begipszelését javasolta. Nem is olyan rég, a XX. század elején Dr. Wagner-Jauregg, osztrák pszchiciáter professzor, maláriával fertőzte meg pácienseit, mert úgy vélte a fertőzés tüneteként jelentkező láz segít visszanyerni az épelméjűséget. Erőfeszítéseiért 1927-ben még Nobel-díjjal is kitüntették.
Szintén a XIX. század első felére tehető annak az irányzatnak a kialakulása, mely a ma ismert pszichiátria tulajdonképpeni létjogosultságát eredményezte. Bár a kor vezető tudósai egyetértettek abban, hogy a kényszerek alkalmazása nélkülözhetetlen a gyógyítás során, de azt az alapelvet is megfogalmazták, hogy a beteget nem szabad kínozni.
A XX. század végére a pszichofarmakológia fejlődése tette feleslegessé a régi kényszereszközök alkalmazását. Ma már – a lelki folyamatokat befolyásoló modern gyógyszerek korában – rémisztőnek és távolinak tűnnek azok a rajzok és ábrák, melyek a korábban elterjedten használt gyógymódokat mutatják be: bilincseket, kényszerzubbonyokat, forgatógépeket, vagy arc- és testmerevítőket. Valósággal megkönnyebbül az ember, ha a máig is alkalmazott fürdés- és mozgásterápia képeit szemléli.
Kindler Medical
2010.Feb.8. 14:00 #
Szia Dóra!
Nagyon érdekes a cikk.
Az utolsó előtti bekezdésben említetted a kényszerek alkalmazását.
Nem tudom, hogy mennyire fér bele az eredeti koncepciódba, de talán írhatnál az ún. kényszergyógykezelésekről. Többször kaptam már ezirányú kérdést. Úgy gondolom, hogy a kényszergyógykezelés, inkább a pszichiátria terepe, mint a pszichológiáé.
Szívesen olvasnék egy ilyen témájú bejegyzést tőled. Illetve, ide irányítanám az Olvasóimat és Ügyfeleimet a témát illetően.
Köszönöm, Réka
VeressD
2010.Feb.8. 23:15 #
Szia,
Kérésed parancs!
A kényszergyógykezelés valóban érdekes téma, habár kicsit jogszabály-szagú. De köszönöm a javaslatot, hamarosan sort kerítek erre is!
Medibear
2010.Feb.12. 23:25 #
Kedves Dóra!
Szerintem is nagyon érdekes a cikk, és jó ötletnek tartom a rovat elindítását…
Csak így tovább!!!
Medibear
Rikvájrd
2010.Feb.12. 23:38 #
A dolgok ilyetén megközelítése sokunk számára ad betekintést ebbe a sokak által misztikusnak tűnő világba. Sok sikert kívánok, remélem még több közérthető témát boncolgatsz majd a jövőben. Tervezel-e interaktív fórumokat? A környezetem szerint néha furcsán viselkedem, talán különc vagyok, érdekel az elme boncolgatása. Szívesen részt vennék hasonló érdeklődésű fiatalok beszélgetéseiben, hogy könnyebben rátaláljak hibáimra és megtaláljam az utam az életben. Üdvözlettel: Zénó
VeressD
2010.Feb.14. 11:58 #
Köszönöm szépen, szerintem is érdekesek ezek a témák.
Fórumot egyelőre nem tervezek ezen az oldalon, talán valamikor a jövőben. Most a Facebookon indítottam el az Elmedoktor.hu rajongói oldalát, ott van lehetőség érdekes témák felvetésére. Ha van ötleted, amiről szívesen olvasnál, akkor szívesen várom a javaslatokat!
Kindler Medical
2010.Feb.15. 09:02 #
Köszi Dóra!
Valóban, a kényszergyógykezeléseket bíróság döntheti el. Nem csak Mo-on van erre jogszabály. Igazából, az orvosi része érdekelne, hiszen a jogszabályok változhatnak, nem csak országonként, hanem aktuális kormányonként is.
Viszont, egy ön- és közveszélyes beteg, országtól és kormánytól függetlenül ön- és közveszélyes:) A facebookon folytatott rövid eszmecserénk folytán gondolkodtam a dolgon, hogy pl. hogyan tudnánk a legnagyobb helyességgel és hatékonysággal kiszűrni azokat az embereket, akik pl. nem kaphatnának fegyvertartási engedélyt.
Mellesleg, a fegyverrel elkövetett bűncselekmények 98%-át olyan emberek követik el, akiknek nincs fegyvertartási engedélyük. Ergo: a fegyvertartási törvény szigorítása, ami időről-időre napirendre kerül, eléggé hasztalan … :s
Végülis, ez már kriminálpszichológia, de azért nagyon érdekes, és fontos kérdéseket vet(het) fel. Milyen kritériumok alapján hozzuk, hozhatjuk meg a döntéseinket?
Üdv, Réka