Rólam
A lélek és a lelki problémák régóta érdekeltek, ezért is választottam az orvosi pályát. Már az egyetem alatt elkezdtem agykutatással foglalkozni, amit a végzés után is folytattam, de beláttam, hogy valódi problémákkal csak a gyakorlatban lehet találkozni. A későbbiekben egy pszichiátriai osztályra jelentkeztem, ahol munkám során alkalmam volt megismerni a gyógyszerekre és a pszichoterápiára támaszkodó kezelési módokat. Azon szerencsések közé sorolhatom magam, akik megismerhették mindkét gyógyítási irányzat alkalmazhatóságát, annak előnyeivel és hátrányaival együtt.
Miért hoztam létre ezt a blogot?
Azért kezdtem bele ennek a blognak az írásába, hogy eddig szerzett tapasztalataimat megosszam Önökkel. Igyekszem érdekes témákat, közérdeklődésre számottartó problémákat megbeszélni, és megoldási lehetőségeket is kínálni. Szeretném fellebbenteni a misztikum fátylát az elmegyógyászatról és közelebb hozni Önökhöz ezeket a betegségeket és kórképeket.
Itthon a pszichiátriát még mindig nagyon sokan távolságtartással kezelik. Vagy nem hisznek benne, vagy nem ismerik, de semmiképp nem akarnak elmenni egy szakrendelésre és egy idegen előtt beszélni a magánéletükről, problémáikról. Megértem Önöket, lehet én sem mennék el egy olyan helyre, amit nem ismerek, nem tudom, mi történhet velem, és nem ismerem a gyógyszereiket sem.
Magyarországon, ha elhangzik, hogy valakit az Elmegyógyászaton kezelnek, akkor reflexesen mindenki valami borzalmas elmebajra, zárt osztályra, kényszerzubbonyra gondol. Sajnálja a másikat és örül, hogy nem Őt érinti a probléma. Ezzel szemben Amerikában, ahogy háziorvosa és gyógyszerésze, úgy saját pszichológusa is van az embereknek. Ők felismerték, hogy a teljes, minőségi élethez a lelki egészség éppúgy hozzátartozik mint a testi jólét. Ők tudják, hogy a szorongás, a hangulatzavar, a kényszeresség, az agresszió éppúgy megnehezítik a mindennapi életet, mint a komoly elmebetegségek, és ami ennél fontosabb, hogy sokkal gyakrabban fordulnak elő, mint a nagy kórképek.
“Filozófiám”
Nem szeretem ezt a kifejezést, mert fellengzősnek találom, de ez a lényegen nem változtat. Azt gondolom, hogy egy beteg ember vagy a hozzátartozói akkor tudnak felelősséggel dönteni a betegség kezelését illetően, ha tájékozottak, és ismerik a lehetőségeiket. Ha félinformációk és szóbeszéd alapján kell döntést hozniuk, akkor nem fogják megtalálni a gyógyuláshoz vezető utat. Feladatomnak tartom, hogy a blogomon keresztül a lehető legtöbb információhoz hozzájussanak és ezek ismeretében a legmegfelelőbb kezelési eljárást tudják kiválasztani.
Jó olvasgatást kívánok!
Dr. Veress Dóra
