Sosem szorongtam, miért pont most kezdődik?
Eddig csak hallgatta mások panaszkodását a túlzott stresszről, szorongásról, pánikrohamokról, közben pedig azt gondolta, hogy Önt biztosan nem érheti utol a baj, Ön nem az a fajta, aki pánikrohamokkal küszködik. Most mégis beütött a „ménkű“, és Ön is megtapasztalta mindazokat, amikről eddig csak hallott. De vajon miért pont most?
Nemégiben olvastam egy régészeti vizsgálatról, ami kimutatta, hogy az amerikai őslakosok szervezetében magas volt a stresszhormon, a kortizol szintje. Ebből azt a következtetést vonták le, hogy valószínűleg a haláluk előtti években elég erőteljesen szoronghattak, vagyis már évszázadokkal ezelőtt is ismert volt a pánikbetegség és a krónikus szorongás.
A fenti történetből is látszik, hogy stressz egyetlen kor emberét sem kíméli meg. Így mi is nap, mint nap szembesülünk vele, nem kerülhetjük el. Vannak, akik érzékenyek rá és szorongással reagálnak és vannak olyanok is, akik élik tovább az életüket, mintha mi sem történt volna. Ám egyszer csak az Ő életükben is eljöhet a pillanat, amikor a szervezetük felmondja a szolgálatot és megjelennek a betegség első tünetei.
De miért pont akkor és ott?- tehetjük fel a kérdést. A válasz a kimerültségben rejlik. Az agyunk egy ideig képes lépést tartani a kihívásokkal, ám egyszer csak olyan helyzet alakul ki, amikor tartalékai kimerülnek és már nem tud alkalmazkodni. Szervezetünk ekkor sérülékenyebb lesz a külső hatásokkal szemben, túlreagál addig hétköznapinak tartott helyzeteket és megbetegszik. A betegséghez vezető kimerültség érintheti szellemi, érzelmi vagy fizikai valónkat.
Fizikai kimerültség
A fenti kifejezés hallatán mindenkinek olyasmi jut eszébe, mint a favágás, betonozás vagy hegymászás. Pedig nem ilyesmire kell gondolni, sokkal hétköznapibb dolgok vezetnek testi kimerültséghez. Például év végi hajrá van a munkahelyén, határidőre kell elkészülni valami nagyon fontos dologgal. Hogy eleget tudjon tenni az elvárásoknak túlórázik, össze-vissza eszik, az alvástól vonja el az időt. Mindez oda vezet, hogy a teste elfárad, tartalékai leépülnek és máris sérülékenyebb lesz a megterheléssel szemben.
Szellemi kimerültség
Állandóan rohan, ezerfele figyel, intézkedik, telefonál… Otthon a család várja, a vacsorakészítés, a bevásárlás, újabb kapkodás… Szeretne mindenben maximumot nyújtani, ezért saját magától veszi el az időt, nem pihen, nem töltődik fel, nem törődik magával. Isten tudja mikor olvasott el egy könyvet, vagy újságot csak úgy, a saját örömére. Mikor áztatta magát lelkiismeretfurdalás nélkül a kádban. Mikor törődött csak saját magával, senki mással.
Nos az állandó megfelelni vágyás és ebből fakadó kimerültség legalább olyan veszélyes, mint a testi leromlás.
Érzelmi kimerültség
Erről szeretünk megfeletkezni. A kor, amiben élünk megkívánja, hogy az érzelmeinket szorítsuk a háttérbe, mindig tűnjünk erősnek, tanuljunk meg uralkodni magunkon. Szép is lenne, ha ez így működne… De hiába minden védekezési mechanizmus emocionális tartalékaink is ki tudnak merülni. Egy szeretett hozzátartozó halála, gyermekünk betegsége egykönnyen fel tudja élni a tartalékainkat.
Érzelmi, testi vagy szellemi létünk bármely területének megroppanása a szorongásos tünetek megjelenéséhez vezethet. Viszont tudnunk kell, hogy tartalékaink nagyon nagyok és szervezetünk még az utolsó utáni raktárakat is mozgósítja, csak hogy túl tudjunk élni egyes szituációkat. Ezért a betegség nem feltétlenül akkor jelentkezik, amikor éppen rossz passzban vagyunk, hanem hetekkel-hónapokkal később üti fel a fejét, amikor már kezdünk megnyugodni és kimászni a gödörből.
Jó hír, hogy a szorongás gyógyítható, de ha egyszer kialakultak a tünetek, akkor nagyon nehéz megszabadulni tőlük. Ráadásul a folyamat öngerjesztő, az idő előrehaladtával csak erősödnek a panaszok. Ezért ha lehetséges, akkor inkább próbálja megelőzni a bajt, mintsem utólag bánkódni miatta!
Ajánlott olvasnivaló a témában:
Mik a szorongásos roham tünetei?
A legjobb stresszoldó a jóga és a meditáció
Meg akarok szabadulni a szorongástól, de hogy kezdjek neki?
Szabadúszó
2009.Dec.23. 04:56 #
@Dóra
Eddig OK! de…
Miért mindig negatív stresszről beszélünk, az ellentétéről miért nem?
Az ellentéte nem a stresszmentesség, hanem a pozitív stressz, az eustressz, javíts ki ha nem jól mondom…
És a stresszről is csak, mint negatívumról, pedig a negatív stressz is energiát ad, igaz a következményei felemésztik… Energiát ad menekülni, vagy szembeszállni… A poén az, hogy az trenírozták belénk, hogy csak álljunk, ne tegyünk semmit, ne fussunk, ne üssünk, és a stressz pont ezért belénk ül, és nagy károkat okoz.
Az igazi gyógyulást az jelenti, ha még idejekorán saját magunkon észleljük, figyeljük a reakcióinkat… és meg keressük/megtaláljuk a számunkra legjobb megoldást, jóga, agykontroll, sportok…
Freelance71
Nagy Eszter
2009.Dec.25. 16:36 #
Jó a cikk, örülök, hogy rátaláltam erre a blogra.
Boldog karácsonyt!
VeressD
2010.Jan.3. 00:05 #
Boldog Karácsonyt és BUEK neked is!
Jand
2010.Jan.19. 19:56 #
Azért kíváncsi vagyok, hogy pontosan milyen őslakos holttesteket vizsgáltak. Akiket a “hódítók” lemészároltak és tömegsírokba tettek? Mert azoknak lehet, hogy minden okuk meg is volt rá, hogy stresszesek legyenek. Sokkal régebbieket nem kereshettek az indián temetőkben, mivel ők nem használtak koporsót, és nem hiszem, hogy így a kortizol szintje ennyi idő után meghatározható lenne. “Évszázadokkal ezelőtt”: de nem mindegy, hogy mennyivel.
A kvantummechanika azon jelensége, hogy a “megfigyelő” nem képes úgy mérést végezni, hogy ne avatkozzon be a folyamatba, a világunkban nagyobb léptékben is gyakran fennáll.
VeressD
2010.Jan.19. 22:56 #
kedves Jand,
Szerintem minden kor embere szorongott. Az egyik a hódítók miatt, a másik az inkvizíció miatt, a harmadik az éhínség miatt, a negyedik meg a főnöke miatt… Nem hiszem, hogy bárkit elkerül ez az állapot. A posztban említett “lelet” érdekes, de nem hiszem, hogy túl nagy újdonság lenne.