Karácsony, másképp is lehet
A karácsony a szeretet ünnepe, mindenki boldog mosollyal állja körül a fát, a gyerekek izgatottan bontogatják az ajándékokat. Másnap a család összegyűlik a nagyszülőknél és ott folytatódik a boldog ünneplés. Ilyen a karácsony a filmekben, de tényleg ilyen a valóságban is? És ha nem ilyen, akkor mit lehet tenni, hogy ilyen, vagy egyszerűen csak jobb legyen?
Mindenki fejében él egy kép arról, hogy milyennek kellene lennie a karácsonynak. De a valóság nem mindig találkozik a képzelettel. Mindig van valaki, aki panaszkodásával magára akarja vonni a figyelmet, másvalaki többet iszik a kelleténél, egy harmadik csak nem bírja ki szúrós megjegyzések nélkül, a háziasszony azon idegeskedik, hogy minden rendben lesz-e, a gyerekek unják a terített asztal melletti ücsörgést… És lehet, hogy ez nem csak egy alkalomra szól, hanem minden évben így megy. Épp itt az ideje változtatni! Na de hogyan?
A változtatás némi szervezést és előrelátást igényel. Először is keressünk szövetségest a családtagok között. Vele össze lehet ülni és kidolgozni egy stratégiát, hogyan fogjuk a beszélgetést elterelni, ha az egyik rokon politikáról kezdene beszélni vagy a nagynéni a betegséglistáját kezdené mantrázni.
Hívjunk új embereket a vendégek mellé, akik elég színes egyéniségek és új lendületet tudnak adni a társalgásnak. Ráadásul ezzel két legyet is üthetünk egy csapásra, mert idegenek jelenlétében a családtagok is nehezebben feledkeznek meg magukról.
Hírdessük ki, hogy nem kell ünneplőbe öltözni, senkitől sem várjuk el, hogy “díszmagyarban” feszengjen. A lényeg, hogy érezzék jól magukat, nem számít mit viselnek.
A háziasszony terhein enyhítendő kérjük meg a vendégeket, hogy hozzanak magukkal valami finomságot, lehetőleg olyasmit, amit nagyon ízletesen tudnak elkészíteni. Így ők is boldogok lehetnek a bezsebelt dícséretekkel és nem kritizálják a vendéglátó főztjét sem.
Ha van olyan a társaságban, aki gyorsan felönt a garatra, akkor előzzük meg a kellemetlen szituációt, ne hagyjunk elől gazdátlanul szeszesitalt. Próbáljuk meg mi adagolni az innivalót, háthat sikerül elkerüli a bajt. Közben gondoljunk arra, hogy lehet, hogy a nagyivó rokon elégedetlen lesz, de a többiek hálásak lesznek a fáradozásainkért.
Csináljunk ültetési rendet. Azokat, akik között vita robbanhat ki, próbáljuk a lehető legmesszebb ültetni egymástól, vagy ültessük olyan ember mellé, akivel jól el tud beszélgetni és nem jut eszébe másokkal csipkelődni. Az ültetési rendhez a névtáblákat megcsináltathatjuk a gyerekekkel, legalább ők is hasznosnak érezhetik magukat és a rokonok is könnyebben elfogadják az új módit.
A gyerekeket engedjük el egy idő után. A kicsiknek ha sokáig kell egy helyben ücsörögniük és a felnőttek beszélgetését hallgatni, akkor feszültekké, nyűgössé válnak, elkezdenek játszani az étellel, csak baj van velük. Hagyjuk őket felállni és elmenni az asztaltól. Figyeljünk arra, hogy mindig más felügyeljen rájuk, így senki nem érzi kényszerű önfeláldozásnak a felvigyázást.
Ha van lehetőség rá, akkor külön szobában rendezzünk programot a férfiaknak vagy azoknak, akik zavarnák a többieket. Ha valaki tévét szeretne nézni, akkor mehet a szobába, ha másvalaki beszélgetni akar, akkor maradhat az ebédlőben.
A fentiekben biztos nem tértem ki minden potenciális veszélyforrásra, ami tönkre tehet egy családi ünnepséget, de remélem sikerült néhány ötletet adni, hogyan lehetne idén másképp csinálni.
A bejegyzéshez az ötletet Marie Hartwell-Walker: 10 Tips for Surviving Thanksgiving with the Dysfunctional Family című írásából vettem.
További olvasnivaló a témában:
