Miért félünk a farkastól?
Akarom mondani a pániktól. Miért olyan rettenetes a pánikbetegség, ha egy teljesen veszélytelen, ártalmatlan élettani jelenségről van szó. Kicsit hevesebben reagál a szervezet valamilyen stresszesnek vélt szituációban, de alapvetően az üss vagy fuss reakció játszódik le. Akkor mégis miért olyan elviselhetetlen a pánik?
Félelem a félelemtől
Az üss vagy fuss reakció lényege, hogy a veszély közeledtével a szervezet felkészül arra, hogy szembeforduljon a veszély forrásával, vagy elmeneküljön előle. Ennek az élettani jelenségnek köszönhetően hevesebben ver az ember szive, gyorsabban veszi a levegőt, izzad, remeg. Pánik során ugyanez az üss vagy fuss reakció játszódik le, annyi különbséggel, hogy nincs valódi veszély.
Egy gondolat, egy belső érzés indítja el a folyamatot, ami indokolatlanul heves félelemben végződik. Csak hogy érzékeltessem, hogy miről van szó: ha szembe találkozok egy nagyon marcona betörővel az előszobámban, aki éppen a tévémet viszi magával, akkor rettenetesen megijedek és keresem lehetőséget a menekülésre, vagy –ha nekem nagyon fontos a tévém, akkor- nekiugrok és kikaparom a szemét, de a tévémet nem adom! Most képzelje el ugyanezt az érzést a bevásárlóközpont kellős közepén, miközben a joghurtok cimkéjén böngészi a valódi gyümölcstartalom %-os arányát. Felfoghatatlanul ijesztő megélni ezt a heves félelmet egy ártatlan szituációban.
Minthogy ilyenkor nincs valós veszély, és a pánikroham elszenvedője ezt pontosan tudja, elkezd azon gondolkozni, hogy mégis mi lehet a magyarázata a félelemnek. Ilyenkor végiggondolja, hogy szívrohama van, allergiás reakciót mutat valamire vagy megőrült. Egyik sem igaz, de kialakul a félelem a félelemtől.
Önkontroll elvesztése
A pánikroham egyik jellegzetessége, hogy a szenvedő alany azt érzi, hogy nem tudja megállítani a folyamatot. Bárhogyan küzd is a jelenség ellen, képtelen megfékezni vagy megszüntetni a tüneteket, vagyis nem tudja kontrollálni a saját érzéseit. Ez a kiszolgáltatottság, tehetetlenség vagy másra utaltság borzasztó érzés. Gondoljon bele, egy ember, aki eddig pontosan tudta, hogy mit, miért és hogyan csinál, az most semelyik kérdésre sem tudja a választ. Ráadásul azt sem tudja megmondani, hogy meddig tart ez a kiszolgáltatottság, amiben a roham alatt van.
Ismétlődhet bárhol, bármikor
Mivel nincs konkrét veszélyforrás, ami a pánikot kiváltaná, ezért a roham bárhol, bármikor jelentkezhet. Eleinte csak egy-egy konkrét helyhez kötődik, például bevásárlóközpont, közlekedési eszközök, lift, később viszont egyre szélesedik a kör. A végén már ki sem mennek a lakásból, mert rettegnek attól, hogy nyilvános helyen kerülnek kellemetlen helyzetbe.
A betegek többnyire csak kísérettel mozdulnak ki otthonról, hogyha újra rosszul lennének, akkor legyen kéznél a segítség. Ha mégis rákényszerülnek, hogy egyedül menjenek, akkor mindig úgy helyezkednek, mozognak, hogy közel legyenek a kijárathoz, telefonhoz, vagyis könnyű legyen segítséget kérni és menekülni.
Társadalmi lenullázódás
A pánikbeteg ember azt gondolja, hogy az általa megélt rettenet teljesen nyilvánvaló mások számára is, hiszen látják rajta, hogy remeg, izzad és fullad. Ugyan a kivülállók egy percig sem törődnek a tünetekkel, de a beteg úgy érzi, mintha elítélnék, lenéznék, leírnák, alkalmatlannak tartanák és lenulláznák. Ez viszont oda vezet, hogy szégyenében visszahúzódik, felszámolja a szociális kapcsolatait, nem megy el baráti összejövetelekre, vagy céges bulikra, elszigetelődik és önmaga teremt olyan helyzetet, hogy beteljesedjenek a saját negatív elvárásai.
A fenti felsorolás minden bizonnyal nem teljes, hiszen mindenki más ok miatt tartja elviselhetetlennek a pánikrohamokat. Ön szerint mi a legrosszabb ebben a betegségben, miért olyan elviselhetetlen?
További ajánlott olvasnivaló:
Pánikroham éjszaka
Pánikroham vagy szívinfarktus?
Mik a szorongásos roham tünetei?
