A depresszió és a szorongás megnehezíti a teherbeesést
Statisztikai adatok azt mutatják, hogy 10-15% azoknak az aránya, akik gyermeket szeretnének, de valamilyen ok miatt nem járnak sikerrel. Ezeknek az embereknek egy része lombikbébi programra jelentkezik, de még így sem járnak sikerrel. Vajon köze van ehhez a meddőség miatt kialakult depressziónak és szorongásnak?
A környezetemben egyre többen vannak, akiknek nem lehet saját gyermeke és ezért a mesterséges megtermékenyítést választják. Ugyan tisztában vagyok vele, hogy nehéz utat választanak, de mégis meglep, hogy milyen rosszul élik meg a beavatkozásokat és a várakozást. Sokan közülük álmatlansággal küzdenek, hangulatzavarra panaszkodnak és teljesen érthető módon rettenetesen szoronganak, vajon ezúttal sikerül-e? Az sem ritka, hogy abbahagyják a próbálkozásokat, mert nem bírják a lelki megterhelést. Mondom, teljesen megértem őket, lehet én sem éreznék másként, de sajnos a lelki problémák csak rontanak a teherbeesés valószínűségén.
Sajnos az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a kezelésre jelentkező párok sokszor a hangulatzavarok szempontjából veszélyeztetett csoportba tartoznak. A 30 év feletti nők, a meddő férfiak és a 3-6 éve tartó gyermektelenség komoly rizikótényezőt jelentenek a betegség kialakulásának szempontjából.
Ha a hangulatzavar és a szorongásos panaszok megjelennek, akkor a mesterséges megtermékenyítés során kinyerhető petesejtek száma csökken, és a visszaültetett embriók megtapadásának a valószínűsége is romlik. Azt is megfigyelték, hogy hangulatzavarban szenvedő nőknél gyakrabban fordul elő a vetélés is a terhesség első harmadában.
Noha terhesség kapcsán szeretünk csak a nőkről beszélni, érdemes a leendő apukákra is odafigyelni egy kicsit. Az ő esetükben a szorongás az élő spermiumok számának és mozgásképességének csökkenésével jár, így akadályozza meg a spontán terhesség kialakulását.
Ezek után felmerül a kérdés, hogy ha ez tényleg így van, akkor mit lehet tenni? Ne jelentkezzen IVF (in vitro fertilizáció) kezelésre, aki depresszióra hajlamos? Nem! Erről szó sincs! A fentiekben leírtak csak annyit jelentenek, hogy érdemes pszichológus segítségét igénybe venni a beavatkozások élőtt és alatt. 10 ülésből álló pszichoterápiás foglalkozás 80%-kal csökkentette a lelki tüneteket és ezzel jelentősen javultak a terhesség megfoganásának és megtartásának esélyei. A fluoxetinnel kezelt párok esetében csak 50%-os hangulati javulást lehetett kimutatni, de itt meg kell említeni, hogy csak minimális dózist kaptak és a kezelés során nem illesztették a gyógyszer adagját az aktuális állapothoz.
Összefoglalva tehát azt mondhatnánk, hogy a lelki béke megtartása nagyon fontos még a legnehezebb időszakban is! Ha bárki felismeri magán a depresszió és a szorongás tüneteit, akkor bátran kérjen segítséget! Sok esetben a meddőségi centrumoknak van saját pszichológusa, aki járatos a kezelésekkel együttjáró hangulatzavarok rendezésében, bátran forduljanak hozzá segítségért!
Forrás: Depression and Anxiety: Do They Impact Infertility Treatment? MGH Center for Women’s Mental Health
További ajánlott olvasnivaló:
Kiket veszélyeztet a terhesség alatti depresszió?
Terhesség és/vagy antidepresszáns?
Mit kell figyelembe vennie egy depressziós nőnek, ha gyermeket szeretne?
singulihomo
2010.Aug.19. 01:42 #
Egy ide kapcsolódó kérdésem lenne:
meglehetőssen sokáig szedtem a Paroxetint (is). Amikor visszamentem kontrollra, ill. az újabb receptekért, helyettesító pszichiáter fogadott, aki (miközben végig a számítógép monitorját nézte, mert még az előző beteget ‘vitte gépbe’ ; majd az ez én adataimara is sor került)megkérdezte tervezek-e gyermekszülést, mert egyáltalán nem javasolja ennyi Paroxetin után. Ilyen esetekben le szoktuk beszélni a klienseket a gyermekszülésről. Nem lenne, helyes ha gyermekvállalásba kezdene.
A dolog jelenleg nem aktuális számomra, mindezek ellenére érdekelne, van-e összefüggés a valaha beszedett Paroxetin és a gyermekszülés kockázatai között. Valóban, ha akár évekkela gyermekvállslás előtt szedtem, akkor azzal veszélyeztetem jövendőbeli gyermekem egészségét?
Nekem ezt vhogy nehéz elhinnem, anno elolvastam a beregtájékoztatót, nem emlékszem, hogy hasonlót írtak volna.
singulihomo
Válasz:
A paroxetin lebomlási felezési ideje 3-68 óra. Ez azt jelenti, hogy ennyi idő alatt esik a felére a vérben mért gyógyszerkoncentráció. Azért ilyen széles a megadott tartomány, mert az anyagcsere sebességétől függ, hogy mennyire gyorsan zajlik le a lebontás. A bomlástermék teljesen inaktív, nincs antidepresszáns hatása, a vizelettel és a széklettel ürül. A gyógyszer nem halmozódik fel a szervezetben.
Ezek alapján nincs értelme éveket vagy hónapokat várni a gyerekvállalással a paroxetin szedőknek!
Egyes kutatási adatok azt mutatják, hogy a tartósan paroxetint szedő pánikbetegek és depressziósok esetében a gyógyszerszedés abbahagyását követő 1 évben is kimutatható még a paroxetin hatása. Ez azt jelenti, hogy noha a beteg már nem szedi a gyógyszert és az ki is ürült a szervezetéből, de a betegség tünetei nem térnek vissza egy évig. Hangsúlyozom, hogy ez nem azért van, mert a szer maradéka még ott van a szervezetben!
Lehet, hogy ez utóbbi megfigyelés okozta a zavart…