Extrovertált személyiség — ÚTMUTATÓ (jelentése, ismérvei)

Az extrovertáltság a pszichológia tudományának egyik kulcsfogalma.

Nem csoda, hogy a köztudatba is beépült.

Ám a kettő között lényeges eltérések vannak, ugyanis a köztudat egy jóval leegyszerűsítettebb formában ismeri: a laikusok úgy vélik, hogy egy extrovertált ember mindig nyitott, vidám, társaságkedvelő és beszédes. Bár ezek a jegyek gyakran valóban jellemzők, az extrovertáltság sokkal mélyebben gyökerezik a személyiség energiaműködésében és információfeldolgozásában.

Az alábbiakban bemutatjuk, hogy:

• Mi az extrovertált szó jelentése?
• Ez alapján az extrovertált mit jelent?
• És milyen az extrovertált személyiség valójában?
• Melyek az extrovertált introvertált közötti fő különbségek?
• Mindezek alapján mennyire igaz az extrovertált jelentése a köztudatban?

Minden az extrovertáltságról — egyetlen helyen.

Mi az extrovertált szó jelentése?

Az extrovertált szó a latin eredetű „extra-” (jelentése: kívül) és „vertere” (jelentése: fordítani) igéből származik. Eredetileg tehát olyasvalamit vagy valakit jelölt, aki „kifelé fordul” vagy „a külvilág felé irányul”.

Ez az etimológia már önmagában utal arra, hogy az extroverzió fogalmának középpontjában a külső világ áll, legyen szó akár:

• figyelemről,
• érdeklődésről,
• vagy energiaáramlásról.

Természetesen mint a személyiség egy fontos része, a kifejezés a pszichológiából származik.

A kifejezést először Carl Gustav Jung használta pszichológiai kontextusban a 20. század elején, amikor az emberi személyiséget próbálta rendszerezni különböző alapvető típusok szerint. Jung számára az „extrovertált” nem viselkedésformát jelentett, hanem egy mentális beállítottságot, amely azt jelölte, hogy az egyén figyelme, energiája és érdeklődése inkább a külvilágra, más emberekre vagy tárgyakra irányul.

A fogalom így szakmai értelemben a pszichikus energia irányát írja le, nem pedig viselkedési mintákat.

Fontos megjegyezni, hogy a pszichológiai szakirodalomban az extroverzió (vagy extroverzió-dimenzió) nem kizárólag Jung elméletében szerepel, hanem számos személyiségmodellben —például a Big Five (ötfaktoros személyiségmodell) egyik alappilléreként is— jelen van. Ezekben a rendszerekben az „extrovertált” kifejezés továbbra is azokra a mentális és figyelmi folyamatokra utal, amelyekben a külvilág felé irányuló kapcsolódás dominál, függetlenül attól, hogy ez hogyan nyilvánul meg konkrét viselkedésben.

Ez alapján az extrovertált mit jelent?

Ez alapján tehát az extrovertált kifejezés azt jelenti, hogy valaki pszichológiai értelemben inkább a külvilág felé fordul: az információk feldolgozását, az energiafelvételt és a fókusz irányát elsősorban a külső ingerek határozzák meg. Az ilyen irányultságú személy nem befelé, a saját belső világára koncentrál elsődlegesen, hanem a környezetére, az emberekre, eseményekre és tárgyakra.

A szó tehát nem azt jelöli, hogy valaki „beszédes” vagy „társaságkedvelő” (ez már a viselkedés síkja lenne), hanem azt az alapvető pszichés működési módot, amely szerint az egyén figyelme és energiája alapvetően kifelé, a külvilágra irányul.

Ez tehát egyfajta kognitív és energetikai orientáció, amely meghatározza, honnan merít valaki töltődést, hogyan észleli a világot, vagy milyen típusú ingerekre reagál érzékenyebben.

Az extrovertált tehát nem egy címke a viselkedésre, hanem egy mélyebb pszichológiai jellemző, amely meghatározza, hogy az egyén elsősorban külső vagy belső forrásokból dolgozza fel az élményeit, és hogyan viszonyul a környezetéhez.

Mindezek megértése elengedhetetlen ahhoz, hogy később pontos képet kapjunk az extrovertált személyiség megnyilvánulásairól.

És milyen az extrovertált személyiség valójában?

Az extrovertált személyiség nem csupán a „beszédes” vagy „társaságkedvelő” jelzőkkel írható le – ennél sokkal összetettebb jellemzőkkel bír. Az extroverzió a személyiség energiadinamikáját, kapcsolatépítési módját és a külvilághoz való viszonyát is tükrözi.

A következő jegyek gyakran jellemzők az extrovertált személyiségre:

• Energiát nyer a társas helyzetekből — a más emberekkel való interakció nem fárasztja, inkább feltölti.
• Gyorsabban és közvetlenebbül reagál a külvilág ingereire, kevésbé hajlamos a túlzott belső elmélkedésre.
• Beszédközpontú információfeldolgozás jellemzi, vagyis gondolkodás közben is szívesen beszél, hangosan gondolkodik.
• Kezdeményező a társas kapcsolatokban és helyzetekben — nem várja meg, hogy mások lépjenek.
• Könnyebben alkalmazkodik új társas környezetekhez vagy változó külső körülményekhez.

Fontos hangsúlyozni: az extroverzió nem jelent automatikusan szociális magabiztosságot vagy sikerességet, ahogy az introverzió sem zárja ki ezeket. Az extrovertált személyiség egyszerűen más módon működik: a külvilág felé nyitott, és ott találja meg a mentális és érzelmi egyensúlyát.

Honnan ismerheted fel egyből az extrovertált személyt?

Az extrovertált személyiséget nem mindig a hangerő vagy a feltűnő viselkedés árulja el. Sokkal inkább az, hogyan töltődik fel, hogyan kapcsolódik másokhoz, és milyen környezetben érzi magát igazán otthon. Már néhány apró részlet is árulkodó lehet a hétköznapokban, ha figyelünk rá.

Íme néhány jellemző, ami segíthet felismerni egy extrovertált személyiséget:

• Az energiáját társas helyzetekből nyeri, és nem fárad el tőlük — sőt, még jobban beindul, ha emberek között lehet.
• Könnyedén kezdeményez beszélgetést, legyen szó idegenekről a boltban vagy új arcokról egy eseményen.
• Beszéd közben gondolkodik, nem ritka, hogy egyszerre több gondolat is kiszalad a száján — ez számára természetes folyamat.
• Otthona gyakran a társasági élet terepe is: szinte már belépéskor megakadhat a szemed az olyan tárgyakon és eszközökön, mint néhány extra szék, hangszóró, grillrács, vagy ehhez hasonló eszközök, amelyek egyértelműen nem egyedül töltött estékre lettek beszerezve.
• Szereti a változatosságot, és gyakran kipróbál új dolgokat – legyen az egy új hobbi, technikai kütyü vagy utazási forma.

Az extrovertált ember világa élményekkel teli, dinamikus, és mindig nyitott az új impulzusokra – legyen szó emberekről, helyzetekről vagy lehetőségekről. Nem feltétlenül harsány, de szinte mindig „jelen van” – és ezt nem lehet nem észrevenni.

Melyek az extrovertált introvertált közötti fő különbségek?

Extrovertált szemszögből nézve az introvertáltak sokszor furcsának, nehezen olvashatónak vagy visszahúzódónak tűnhetnek – de valójában csak másképp működnek.

Íme a legfontosabb különbségeket egy extrovertált nézőpontjából:

• Energiaforrás — míg egy extrovertált a társas helyzetekben érzi magát igazán „életre kelve”, az introvertáltakat ezek inkább kifárasztják, és az egyedüllétre van szükségük a feltöltődéshez.
• Kommunikációs stílus — az extrovertáltak gyakran „hangosan gondolkodnak”, szívesen beszélgetnek, akár ötletelnek másokkal. Az introvertáltak viszont csendesebbek, előbb átgondolják, mit akarnak mondani – emiatt néha hallgatagnak tűnhetnek.
• Társas kapcsolódás — az extrovertáltak könnyen teremtenek új kapcsolatokat, és örömüket lelik a nagyobb társas eseményekben. Az introvertáltak kevesebb, de mélyebb kapcsolatot részesítenek előnyben, és gyakran jobban érzik magukat kis csoportban vagy egyedül.
• Figyelem fókusza — az extrovertáltak figyelme elsősorban a külvilágra irányul: emberekre, eseményekre, történésekre. Az introvertáltak ezzel szemben sok időt töltenek a belső világukban: gondolatokkal, reflexióval, elemzéssel.
• Döntéshozatal és reakcióidő — extrovertáltként hajlamosabb vagy gyorsan dönteni és azonnal reagálni. Egy introvertált gyakrabban visszavonul gondolkodni, mérlegelni, és csak ezután hoz döntést – ami kívülről hezitálásnak tűnhet.

Összességében az introvertált nem „kevesebb” társaságkedvelő, hanem másképp kapcsolódik: csendesebben, befelé figyelve, mélyebben.

És bár az extrovertált és introvertált működésmód különbözik, egyik sem jobb vagy rosszabb: egyszerűen eltérő energiadinamikák és észlelési szempontok mentén szerveződnek.

Mindezek alapján mennyire igaz az extrovertált jelentése a köztudatban?

A köztudatban élő kép az extrovertáltakról gyakran leegyszerűsített és részben félrevezető.

Sokan úgy gondolják, hogy aki extrovertált, az minden helyzetben beszédes, társaságkedvelő, hangos, vidám és könnyedén érvényesülő.

Ezek a jellemzők valóban előfordulhatnak, de nem kizárólagosan és nem minden extrovertáltra igazak.

Az extroverzió pszichológiai értelemben sokkal mélyebb és árnyaltabb fogalom, mint amit a hétköznapi nyelvhasználat sejtet. Nem viselkedést, hanem energiadialektikát jelent: azt, hogy valaki a külvilágból merít energiát, és az információfeldolgozását is inkább külső ingerek határozzák meg.

Ez azt is jelenti, hogy létezhet olyan extrovertált ember, aki nem feltétlenül harsány vagy domináns, mégis társas helyzetekben érzi magát a leginkább otthon.

A köznapi definíció tehát igaz lehet egy részére – de nem fedi le a teljes személyiségspektrumot. Az a hiedelem, hogy az extrovertált „automatikusan jó társasági ember”, „könnyen barátkozik” vagy „mindig szerepelni akar”, túlzó és leegyszerűsítő. Sok extrovertált például kevésbé szereti a nagy tömeget, vagy kifejezetten keresi a mélyebb, személyesebb beszélgetéseket – csak épp ezeket is társas térben keresi és éli meg.

A pszichológiai valóság tehát összetettebb, mint a közvélekedés. Az extrovertált jelentése nem egy „társasági típusú ember” szinonimája, hanem egy sokkal árnyaltabb személyiségdinamika kifejeződése.

Amennyiben érdekel, olvasd el az introvertáltságról szóló cikkünket is!